„Higgy azokban, akik az igazságot keresik,
és kételkedj abban, aki megtalálta.”
A. G.
Alig pár hete, hogy meggyőztek arról, hogy a politika az értékektől, normáktól ment terület, túl van jón s a rosszon, esetleg előtte, de semmi esetre se több, mint a puszta érvényesülni óhajtó akaratok világa. Azt mutatja, amit mutatni képes, amit mutatnia kell, ami érdekei szerint mutatandó. Cél; hogy valakinek hihessem. Hogy valakinek nézzem, hogy elfogadjam. Engem tükröz, hogy meg legyek vele elégedve. Ő nincs, csak a tükörképem. A politika csak a saját szabályai – az akaratot szolgáló rideg ráció – felől érthető. Az értékek, a normák cselekvésének puszta tárgyai, nem lesz bensője, ami vezérli. Ezért rendre disszonanciát generál. Minél szabadabb, annál többet. Annál szabadabb, minél szerényebb a társadalom kohéziós ereje. Nálunk ez legendásan szerény. Nálunk szabad a politika. Aki mást vár az csalódni fog – magyarázták. És tessék! Most megnéztem az István, a király-t és mit látok? Na, mit? Az elmondottak színpadi az illusztrációját. A hatalom tükrözött ezt-azt, mutatott ezt-azt, miközben csak a hatalmat akarta, és amikor nem figyeltek eleink, hopp, máris rácsok mögött találták magukat. Ugyanez jelenidőben. A hatalom tükröz ezt-azt, mutat ezt-azt, miközben a hatalmat akarja és ha nem figyelek, hopp, máris a rácsok mögött találom magam. A hatalom nem viccel! Koppány alig különbözik Istvántól – mondják. Ez a politika. Vigyázni kell vele. Éljen aug. 20! Disszonancia a javából! A hozzáadott disszonancia, mert, hogy az István a király Alföldi előtt is egy disszonancia cunami volt.
Listázzuk: haza és kereszténység és pogányság és István és Koppány és szocializmus és rock és szabadság és szolgaság és Szent Korona és Kádár, … és Szörényi és Bródy és Alföldi és ez az egész, és így tovább. A színpadon Nagy Feró, mint egy nyolcvanas évekből itt felejtett megszeppent kisnyugdíjas / hivatalnok és / vagy árubeszerző. Koppány elénekli, hogy „Szállj fel szabad madár!” Ki? … A végén pedig zúg a „Felkelt a napunk, István a mi urunk … Szép Magyarország, édes hazánk!” a rácsokká vált rozsdás korona pedig a népre záródik.
„Nem egy ezeréves történetet akartunk megmutatni, hanem egy ezeréves történetet előadni, hogy a magyarság magára ismerjen … Kortárs előadást akartunk” – így Szörényi Levente És az előadásra rákerül a ma. És hümmögünk. Ajjaj! Ki gondolta akkor, hogy így alakulnak a dolgok? Hogy nem csak elkésett, de egyenesen el is marad a békevágy. Hogy a szabadságvágyból lesz a börtönünk. Hogy ennyi baj lesz ezekkel a vágyakkal! Ajjaj! S jönnek az új bigottak; ez a madár nem az a madár, ez a madár az én madaram, a te madarad nem is madár, az a szabadság nem ez a szabadság, a szabadság … Ajjaj! Ki sejtette, hogy a disszonanciákat nem feloldjuk, hanem mindig újabb és újabb elemekkel gazdagítjuk. Amit aztán Alföldi nem kevés élvezettel elénk lök. Na, ezzel csinálj valamit jó ember! És röhög! Mert ezt élvezi, szeret zavarba hozni és otthagyni, magamra hagyni, találjam fel magam. Ezért műveli ezt az egészet. És mindebből látható nem egy politikus alkat. Ha az lenne, csinálná ugyan a balhét, de utána össze-vissza mesélne, terelné, oldaná a nyájas néző feszültségeit, az Istvánból egy szép, zenés kifestőkönyvet kreálna, házalna a vágykivetítésre alkalmas sztorijaival, nevelne, így kell vélekedni a múltról, úgy kell bízni a jövőben. Pártfogolna. Veletek vagyok! Igazságot nektek! Tiszteletet! Justice for Hungary 2.0 És semmi kérdés! Semmi töprengés! De itt nem erről van szó, nem ezt teszi, nem igazságot oszt, nem álmokkal kufárkodik, hanem kellemetlenkedik. Mutatja az összeférhetetlenségeket. Biztat; keresd az igazságot! Talán ez? Esetleg az? Keresd! És élj együtt a gondolattal, hogy nem találod. Ez az esélyed. Hogy tűröd a hiábavalóságot. Hogy katarzisra vergődsz. Alföldi művész, a terapeuta fajtából. Ez ellen lehet, hogy tiltakozna, de hiába tenné, most ezt művelte. Mítoszt teremtett. Kultúrát teremtett, domesztikált, a tisztulás felé terelt, mint ahogy minden élni akaró csoport megteszi, amióta a világ, világ. Kellenek a mesék, de a mítoszok is, kell valami amit megnyugtatóan hihetünk, de meg kell tanulni együtt élni a tökéletlenségünkkel, az esendőségünkkel, Másikkal. Meg kell tanulnunk megtisztulni! Ezért emlékeztet, a szép idők mellett a korokon átívelő rontott verziókra, a rosszul megfogalmazott, össze nem egyeztethető parancsok okozta bénultságra, az egymással, az élettel szembeni túlzó követelések okozta szenvedésekre, bűnökre, az ostoba valóságértelmezések okozta tragédiákra, az önáltatás csapdáira. Hölgyeim, uraim! Ezt műveltük! Ez benne volt az 1013 éves történetben és az elmúlt 1013 évben. Biztos volt más is, de ez benne volt. Nézzék ezt a torzót, ismerjenek magukra és hallják meg a múlt egyetlen értelmes üzenetét – változtasd meg élted! Ezt kéri Szörényi Levente! A holnap nevében. Ő szeret patetikus lenni.
P.S.
Átlapoztam egy-két kritikát. Ha Alföldi mazochista jó napjai lesznek. Mérei Ferenc viszont azt üzenteti a bírálóknak, hogy „Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek vereségek, összeomlások, újrakezdések is. És ennek során új aspektusai nyílnak meg a dolgoknak, olyanok, amelyeket csak alulnézetből lehet látni.” Nézzük így az István, a király-t.
Trackback link
http://vilagma.hu/nemzet/elkesett-a-bekevagy-alfoldi-terapia1/trackback/
10 komment
Simon Irina says:
aug 21, 2013
Mit gondolok? hogya sok félreértelmezés után olvastam egy elgondolkodtató aspektust, felvetést és bár nem láttam, csak félig az Rtl klub felvételét hasonló gondolatok születtek bennem is. Eszembe sem jutott, hogy az énekhangok jól szólnak-e,-nem erről szólt az Alföldi-Szörényi-Bródy István, a királya.
Szász L-Sára says:
aug 21, 2013
Igen…ezt kritikát nekem írták…többen…találkoztak az én érzéseimmel is…ez a kritika nekem szól, hogy megtaláljam ezáltal a szavakat, amit eddig csak éreztem. Ezidáig kavargott, örvénylett bennem a sokféle érzés, gondolat, sejtés és a kimondás vágya. köszönöm ezeket a mondatokat.Köszönöm Szörényi Leventének az “ÖNVALLOMÁST és az üzenetét” ami egyben a múlt üzenete is: – változtasd meg élted! Igen, magunknak kell megtenni a lépéseket ezen az úton…ellentmondásokkal, zavarba ejtéssel Alföldi ott hagyott magamra, hogy feltaláljam magam…szándékosan még kellemetlenkedik is velem, miközben zavarba ejt és nevel! És mutatja az utat…Te magad keresd a Te igazságod! Mielőtt az a vád ér, hogy “loptam” a fenti kritikából a szavakat! Erre igen a válaszom…én is hasonlót éreztem…de itt és most megtaláltam a szavakat és ALFÖLDI RÓBERT üzenetét…tőle…nekem! Köszönöm!
Levus says:
aug 21, 2013
Oké, rendben….de arra, hogy szar volt a zene és az ének, még mindig nincs mentség….az ne legyen már a terápia része..
Pfandler P says:
aug 21, 2013
Nekem a ’83-as előadásból a zenei élményen kívül az maradt meg, hogy István és Koppány kissé naiv külpolitikai elképzelését felülmúlta a konkrét célokkal és eszközökkel rendelkező Gizella, aki célja eléréséhez kívülállókat használt fel. Ennek megvolt az ára. A győzelemmel együtt jár a veszteség. És aki ezt tudja, annak tetszhet az Alföldi-féle feldolgozás, mert az a fentieken túlmenően egész konkrétan megmutatta, melyek ezek a veszteségek. Egyszer fel kellett adni a pogány életmódot, hát túl vagyunk rajta. Ez dráma, de csak rockoperaként jut el mindenkihez.
aliz says:
aug 21, 2013
töprengek… (ha már töprengtet az előadás is meg ez a bejegyzés is:)
Kálmán says:
aug 21, 2013
„Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”
A “zelmútnyocév” alatt a “nemzeti oldal” által gyakran idézett részlet Surányi Miklós 1936-os Széchenyi-regényéből.
Bagoly mondja verébnek…
Attila says:
aug 21, 2013
Nincs is baj mindezekkel,a szimbólumrendszer egyértelmű,érthető,a baj a MINŐSÉGGEL van,a hangosítás kritikátlan,a színészi munka túljátszott vagy gyenge,a dalok előadása egy két kivételtől eltekintve gyatra, a koreográfia vajon mi?…és így tovább.
Nehéz elvonatkoztatni,lehet a mondanivaló kiváló,ha a megvalósítás amatőr.
Ja,a díszlet legalább profi volt…
Krizsanovics Mariann says:
aug 21, 2013
Egyetértek, Attila. A rendezés ütős, elgondolkoztató. De a színészek küzdenek az énekléssel, majd’ belegebednek, hiába. Hiányoznak a karakterek, halványak, vértelenek az alakítások. Hiába folyik a vér vödörszámra :-). Folyamatos küzdelem a szereplők sorsa, de nem a történelemmel, hanem a szereppel. Igen, a díszlet profi, a rendező víziója korszerű és megrázó, de az éneklést, azt nehéz volt kibírni.
sandor says:
aug 21, 2013
Valoban nem errol szolt, egy nagy szar volt
müszi says:
aug 21, 2013
IGAZA VAN SÁNDORNAK!!! EGY NAGY SZAR VOLT!!!! NEM KELL EGY PARASZTPURDÉ ALFÖLDITŐL HASRAESNI!!!!!!!!