CsataOlvasom az Új Dunántúli Naplóban az Elítélték az országot elítélő EP-határozatot című hírt, amelyből megtudom: a mohácsi képviselőtestület 2012. március 30-án egyhangúlag elfogadta azt az előterjesztést, amely elítéli az Európai Parlament Magyarország egyes törvényeit kifogásoló határozatát.

Nem szeretnék most az Európai Parlament helyében lenni

– mondanám, ha nem venné el a kedvem az iróniától az elképedés.
Mert miről is van szó?
Orbán Viktor március tizenötödikén újra nekiment az “idegeneknek”, újra fejbe verte az európai integrációt a nemzeti zászlóval, s lám, az ország gatyáig elszegényedett távoli sarkaiban is megértették őt, s lángoló szavak közepette tagadják meg a képviselők a felzárkózást Európához.

Jelkép erejű, hogy az első ilyen jellegű roham – Európa ellen – éppen Mohácson történt meg, abban a városban, amelynek csataterén évszázadokra veszítettük el a nemzeti függetlenségünket, azt a keretet, amely akkor a fejlődés lehetőségét biztosíthatta volna.
A kard ki kard mentalitás, az esztelen roham akkor évszázadokra elsöpörte Magyarország fejlődését, polgárosodását, nagyságát és mindenfajta erejét.

A mai rohamok – mert biztosak lehetünk benne, hogy a mohácsi példát számos öntudatos és központi támogatást remélő önkormányzat fogja követni –, szóval a mai rohamok szintén a kard ki kard elvén működnek, de most saját magunk ellen röppenek ki a kardok a hüvelyükből.
Igaz, most nem csak Csaba királyfi, hanem már Tuva sámán is – aki a minap az Országházban a Szent Koronát nyögte s ugrálta  körbe, s címe  Kövér László házelnöktől nyilván beszerezhető -, szóval ő is velünk van!
De a roham eredménye, attól tartok, az ugyanaz lesz.