A vállalkozó a bányató mellett nőtt fel, házuk néhány száz méterre volt a mesterséges tengerszemtől. Gyermekkorában a tó játékterep volt, nyáron: úszás, fürdés- télen: korcsolyázás, jéghoki. Kamaszkorától szenvedélyes horgász volt.

Imádta a tavat. Egy sűrű-fárasztó nap után kiült a partra, figyelte a vizet, megnyugtatta a mozdulatlan víztükör. Gyakran járt feltöltődni, horgászni a tóhoz, szinte élete részévé vált a vízpart. Vállalkozása egyre sikeresebb lett, amit bankszámlájának folyamatos növekedése is igazolt. Gazdag, befolyásos emberré vált.

Mivel a helyi önkormányzat nem tudott mit kezdeni az iszaposodó, apadozó tavacskával: megvette a tavat és környékét.

Komoly pénzt invesztált abba, hogy a partot rendbe hozassa, játszóteret, bográcsozáshoz alkalmas területet építtetett, több mázsányi halat vásárolt, sőt: hétvégi horgász-nyaralót varázsoltatott a helyi egyesület számára.

A kezdeti fellángolás hevében még arra is volt ideje (és módja), hogy az immár saját tavának partján felépített egy kétszintes, teraszos nyaralót, saját, elkerített stéget.

Teltek az évek, a tóparti nyaralóban szinte minden hétvégén üzleti „tóparty”-t rendezett.

Fejére nőtt vállalkozása, vagy ideje nem volt, vagy nagyon fáradtnak érezte magát: sokszor a horgászáshoz is. Üzleti partnerei családjaikkal jártak mulatozni. Viszki, ping-pong. Építették a tenisz-, és minigolf pályát…

A vállalkozót egyre kevésbé érdekelte a tó vizének tisztasága, a halutánpótlás, a fatörzsekből készült padok rendbetétele.

Aztán legnagyobb élvezete az lett, hogy a hétvégi ivászatok közepén lesétált saját stégjére, elővette fütyülőjét- és könnyített feszítő hólyagján. Bele a tavába.