„Ma ott tartunk, mintha a huszadik század nem is történt volna meg”
Életünk megannyi kegyetlen kényszerei, bizarr vargabetűi hozták a felejteni, vagy meghalni kérdését. Aki nem felejt az a halál fia. Ezért utálunk felejteni. Ezzel szemben Hildegunn, a norvég lány azt mondja; felejteni és élni. Aki tud felejteni azé az élet. Ő szeret felejteni.
2012. május 8.
, szerző:
vera
Ahogy öregszik az ember, úgy lesz egyre világosabb önmaga számára is, hogy fiatal korában a messzi távolba vesző célokhoz az évek nem feltétlenül visznek közelebb. Az is előfordul, csak viszonylag későn derül ki, a kezdetben tapasztalt ködös szürkeség nem a távolságból, hanem a célok szürkeségéből adódik. De az ember már csak olyan, nem hagyja magát...
2012 márciusában a szóban forgó városban 950 volt a nyilvántartott álláskeresők száma. A kistérség településein összesen 3 és fél ezer.
A bűnözési statisztika azt mutatja, hogy országunkban a gyilkosságok száma folyamatosan csökken, ám a polgárok szubjektív statisztikája mást mutat: úgy érzik, hogy életük, vagyonuk, jövőjük nincs biztonságban. Félnek a rablóktól, a gyilkosoktól, ha darabolnak, ha nem.
2012. május 3.
, szerző:
vera
Ilyen helyre kell színházba járni. Ahol van játék, ahol van varázs, ahol még a Shakespeare William is jól érezné magát.
Ilyen helyen még sosem jártam. Ott voltam egy párt születésénél, most azt gondolom, ez az egyik legjobb dolog ami történt velem mostanában. Körülbelül egy éve lehetett, amikor teljesen kétségbeesve körülnéztem, hogy nekem kell egy párt, és nem láttam egyet sem, amelyiket jó szívvel magaménak mondhattam volna. Akikről azt látom, el tudnak indulni valami teljesen...
Autóbuszt vezetni, gyógyítani, gyerekekre felügyelni, vevőket kiszolgálni, levelet kézbesíteni persze nem lehet távmunkában. De nagyon sok mindent lehetne.
Igaz, macerás megszervezni. Dolog van vele. Egyébként is, a munkaadó azt szereti, ha szem előtt van a munkavállaló.
Robog a vonat. Egy kocsiból áll, inog, billeg. Utasok nincsenek rajta.
„Minden gonosz a gondolattalanságból ered.”
2012 áprilisa. Magyarország. Borsodi kisváros, vagyis egy--- a rendszerváltás utáni években----nagyfaluból várossá avanzsált település lakóinak élete, véleményük az életről.
2012. április 23.
, szerző:
vera
A modern világtársadalom egy globalizált, internetes kapcsolati hálón alapuló, az együttérzés egy magasabb fokára lépett új társadalom, amely a win-win szituációkat preferálja.
Legutóbbi kommentek