Három a politikus, mint a cím is utal rá, vagy ostoba, vagy gonosz, s ha se egyik, se másik, akkor tébolyult.
Mindenkit megnyugtatok, hogy írásom nem szubjektív nyavalygás lesz, de annyit el kell árulnom magamról, hogy különböző sorscsapások túlélése érdekében magamba fordultam, beszűkültem, leépültem, nem érdekelnek a világ játékai. Mindennek az, az előnye, hogy az életem során a világ megismert dolgait egy nagyon leegyszerűsített masszává sűrítettem, amely csupán az általam vélt lényeget tartalmazza. Ennek a masszának...
Most, hogy mindenütt arról lehet olvasni, késik az októberben felvett népszámlálási adatok feldolgozása, és a végleges eredmények közzététele is átcsúszik a jövő évre, egyre többen teszik föl (ismét) a kérdést: miért kell egyáltalán népszámlálás? Ott vannak a különböző nyilvántartások, csak egy gombnyomás, és máris mindent meg lehet tudni rólunk.
A vállalkozó a bányató mellett nőtt fel, házuk néhány száz méterre volt a mesterséges tengerszemtől. Gyermekkorában a tó játékterep volt, nyáron: úszás, fürdés- télen: korcsolyázás, jéghoki. Kamaszkorától szenvedélyes horgász volt.
2012. április 12.
, szerző:
vera
Olyasmi ez egy kicsit, mintha a Szigetre három napra elszerződött U2-t a harmadik napon még felléptetnénk a Mezőszentkereszti Falunapon is.
Marx a „kis” Napoleon 1850-es hatalomátvétele kapcsán felidézi Hegel megjegyzését arról, hogy „minden nagy világtörténelmi tény és személyiség úgyszólván kétszer kerül színre.” Marx azonban ki is egészíti Hegelt: „Elfeledte hozzáfűzni: egyszer, mint szomorújáték, másszor, mint bohózat.”
Sofi Oksanen nevét érdemes megjegyezni. A finn írónő 1977-ben született, édesapja finn, édesanyja észt származású. A Tisztogatás c. mű az írónő 2008-ban megjelent harmadik regénye. A könyvet 38 nyelvre fordították le.
Pótkolbász, avagy szurrogátum delikátesz (WSSZ előadásán jártam) Bizonyos tekintetben* jól tettem, hogy elolvastam az előadás előtti napokban Hamvas Béla elbeszélését, sokat segített. Bátran vágtam bele, bár mindenki óvott nem jó a darab, sok a filozófia, és egyébként is alig van nézője. Érdekelni kezdett, mi vele a baj. A leírás szűkszavú, tisztelgés Hamvas életműve előtt. Kritikákat...
Pápua Új-Guinea sűrű trópusi esőerdeiben a történelmi közelmúltig háborítatlanul éltek a népek. Gyűjtögettek, vadásztak, halásztak, gyűjtögetek, vadásztak, halásztak, állandó ritmusban töltötték a napjaikat, heteiket, az életüket. Addig volt ez így, míg meg nem találta, fel nem fedezte, őket a fehér ember.
2012. április 5.
, szerző:
vera
Azt remélem, nincs az a rajongás, nincs az az eltökélt tudni és ismerni vágyás, ami engem még egyszer ebben az életben a levéltitok megsértésére ösztönözhet.
Az sem kétséges, hogy a rendszerváltás két évtizede a társadalmi igazságosság szempontjából nézve kudarctörténet, s a létrejött intézmények valamint a korábbról megmaradtak javarészt alapvető működési zavarokkal küszködtek. A lavórból ki kellett önteni a vizet, 2010 óta ki is öntötték. A vízzel azonban a gyerek is odalett, s most itt állunk egy minden korábbinál értelmetlenebb, aljasabb...
A növények között vannak agresszívek, és szelídek. Mindkettő élni akar. Az egyik túlélési stratégiájának tengelyében az erőszak, a másiknak az alkalmazkodás, az intelligencia.
Legutóbbi kommentek