Máig – labdarúgó Eb IV.

1996 Anglia 
Az első Eb, amire már 16 csapat juthatott ki. Az UEFA taglétszáma ugyanis néhány év alatt 33-ról 47-re kúszott fel az új államok létrejöttével. A 16 csapat miatt némileg át kellett szervezni a lebonyolítást is. Nagyobb szerkezeti változás nem történt, csak annyi, hogy négy csoportba osztották az indulókat, és ezért negyeddöntőket is be kellett iktatni a programba. 
„A futball hazatér”, ez volt az Eb szlogenje és az angolok be is vetettek mindent, hogy 1966 után újra győztesen hagyhassák el egy nagy torna gyepét. Még Uri Gellert is. Először az Anglia – Svájc nyitó mérkőzés előtt igézte meg a régimódi, narancssárga futball-labdát, amellyel az angol válogatott 1966-ban megnyerte a világbajnoki döntőt, és amely az újabb jeles esemény apropóján előkerült. A labda fotója megjelent Daily Mirrorban, és Geller arra kérte az angoloknak szurkoló tömegeket, hogy a találkozó kezdete előtt pontban huszonnégy órával nézzék erősen a fényképet, és két percig összpontosítsanak a válogatott sikerére. Jelezte továbbá, hogy az újságot nem érdemes eldobni, mert a mérkőzés alatt a papírlabdát a televízió képernyőjén látható kapu felé mozgatva előidézhető a valós gólhelyzetet. (Hát igen.) Valami hiba csúszott módszerbe: Svájc ellen végül csupán 1:1-es döntetlenre futotta. De a skótok ellen állítólag már működött a mágia, saját állítása szerint Geller az oka, hogy McAllister kihagyta az angolok elleni tizenegyest. Az angolok végzete a német válogatott lett, és ilyen művelt társaságban már le sem merem írni Lineker híres mondását ez ügyben. 
A döntőben a totálisan idióta aranygól lett csehek (Nedvěd, Berger, Šmicer, Poborský!) végzete, akiknek szerintem itthon egy fél ország drukkolt. (A másik fele meg a horvátoknak – Prosinečky, Boban, Šuker, Bokšić! És volt a közös halmaz, amelyik mindkettőnek, pl. én.)

A végeredmény: 

1. Németország 2. Csehország 3. Anglia és Franciaország

2000 Belgium – Hollandia 
Itt jött divatba, hogy két ország közösen rendez Eb-t, ami egyrészt szemétség, mert elvesznek egy selejtezős helyet, másrészt nekünk is az egyetlen esély, csakúgy, mint Belgiumnak volt. (Nem is élték túl a csoportkört.) Ennek az Eb-nek is voltak nagy örömei (a németek kiesése a csoportkörben, a franciák győzelme – nem is akkora marhaság ez az aranygól) és nagy bánatai (a cseheket a továbbjutás esélyétől megfosztó bírói tévedés) és felejthetetlen meccsei (a portugál – angol 3:2, a jugoszláv – spanyol 3:4, vagy az olasz – holland tizenegyes párbaja). 
Viszont térjünk vissza egy percre az aranygólhoz, ami itt szerepelt utoljára az Eb-k kiírásában, mert ehhez fűződik a futballtörténelem egyik legidiótább meccse. Ennek ugyan semmi köze az Eb-k történetéhez, de annyi baj legyen. Az 1994-es Karibi Kupán történt az eset. Az egyik selejtezőn, az egy góllal vezető Barbados szándékosan szerzett öngólt Grenada ellen három perccel a játékidő letelte előtt, hogy hosszabbításra mentse a mérkőzést. Abban a sorozatban ugyanis az aranygól duplán számított és a barbadosiaknak kétgólos sikerre volt szükségük a továbbjutáshoz. Abszurd jeleneteket hozott a találkozón a 87. és a 90. perc közötti rövid idő. Az egygólos vereséggel már továbbjutó grenadaiak mindkét kapura próbáltak gólt lőni, Barbados válogatottja pedig két kapura védekezett. Hát így.

A végeredmény: 
1. Franciaország 2. Olaszország 3. Hollandia és Portugália

Schreiber László: Csehek

Állunk a ház előtt Vanicsák bácsival, aki korát meghazudtoló mozdulattal mutatja be, hogyan kellett volna Latalnak kapura fordulnia a hollandok ellen. 
Egy idős férfi halad el mellettünk, zavartan köszönti a maga körül éppen megpördülő Vanicsák bácsit. 
– Jó napot – mondja ő is egyensúlyát visszanyerve. 
– Ki volt ez? – kérdezem szórakozottan. 
– Ja, ő hallgatott ki ’57-ben a börtönben. – feleli az öreg egyszerűen. 
– És mit érez ilyenkor, Vanicsák bácsi? 
– Mit? Hogy igazságtalan volt a 11-es. Nincs bocsánat arra, amit a csehekkel csináltak.

(kép: Pavel Bezrukov)

Kapcsolódó könyvek: Schreiber László: Sírhacc Béla, Vanicsák bácsi és Búvady

2004 Portugália 
A legkisebb fiú meghódítja Európát. Kár, hogy a legkisebb fiú egyáltalán nem szimpatikus. (Magánvélemény.) A teljesen esélytelen görög válogatott, aminek győzelmét 100 az 1-hez adták, olasz taktikával és német mentalitással begyűjtötte története első (és egyetlen) tornagyőzelmét, úgy, hogy az egyenes kieséses szakaszban mindhárom meccsét 1:0-ra nyerte. 
Na de más is történt még ezen az Eb-n. Volt fantasztikus cseh – holland „visszavágó”, égbe rúgott Beckham tizenegyes, megint a csoportkörben kieső németek (hehe), és svéd – dán, kedélyeket borzoló, remi: 2:2 – ez volt az az eredmény, amivel a két csapat kéz a kézben továbbjutott és kiejtette a olaszokat. Én láttam a meccset, nekem nem tűnt csalásnak, de azért megértem, akik több mint meglepőnek tartották az eredményt. A William Hill’s fogadóiroda hét a kettőre fizetett a 2:2-es eredményre. A híres társaság története során addig soha ilyen alacsony szorzóval nem kínálta a négygólos döntetlent. „Hat számjegyű fontösszeget kell kifizetnünk a végeredményt nagy számban eltaláló fogadóknak, de Olaszország kiesésével jelentős pénzt nyertünk is, úgyhogy azért van öröm is az ürömben.” – mondta Graham Sharpe, a bukmékeriroda szóvivője. Az olaszok azért nyilván másképp gondolták.

A végeredmény: 

1. Görögország 2. Portugália 3. Csehország és Hollandia. A képen a görögök győztes gólja. 

2008. Ausztria – Svájc 
Megint egy olyan Eb, amit két ország közösen rendezett. Ráadásul két olyan ország, amelyik egyébként alighanem ki sem jutott volna a tornára. Ausztriának ez volt az első Eb-je. Tükörsimán estek ki a csoportból, csakúgy, mint a svájciak, és ha már itt tartunk, mint a címvédő görögök, utóbbiak három vereséggel, az Eb leggyengébb teljesítményét produkálva. Sic transit… 
Az Eb talán legemlékezetesebb produkciója a törökök menetelése volt, akik egészen elképesztő küzdőszelemmel (és mázlival) az elődöntőig jutottak. Az első csoportmeccsükön simán kikaptak a portugáloktól, de aztán… Jött a Svájc elleni meccs: a házigazdák szereztek vezetést Murat Yakin (igen, török származású) góljával, de a törökök fordítottak, a győztes gólt a 92. percben lőtték. Következtek a csehek. A törökök kétgólos hátrányba kerültek, de ismét sikerült fordítaniuk. Nihat a 87. és a 89. percben szerzett két góljával 3:2 lett az eredmény. A negyeddöntőben a horvátok voltak az ellenfelek. A rendes játékidő 0:0 lett, a hosszabbítás utolsó előtti percében Klasnić továbblőtte a horvátokat. Legalábbis mindenki így gondolta, de jött Semih és a hosszabbítás hosszabbításában egyenlített, a tizenegyeseket pedig sokkal jobban lőtték a törökök. Az elődöntőben a németek jöttek, és egy rendkívül izgalmas meccsen szakad meg a törökök sorozata. Talán az volt a baj, hogy ők szerezték meg a vezetést, mindenesetre utolérte őket a „török átok”: Lahm az utolsó percben lőtte be a németek győztes gólját. Kár, hogy ebből a meccsből vagy húsz percet nem látott senki, a norvégokat kivéve. A bécsi átjátszóállomásra lesújtó óriási vihar miatt megszakad a közvetítés, és egyedül a norvég TV2 riporterének, Öyvind Alsakernek volt annyi esze, hogy fogta a mobiltelefonját, és annak kamerájával vette a pályán zajló eseményeket, majd küldte tovább élő adásban.

A végeredmény:

1. Spanyolország 2. Németország 3. Oroszország és Törökország

Most: 2012 Lengyelország – Ukrajna, amin nem vagyunk érdekeltek

majd 
2016 Franciaország, amin már 24 csapat vehet részt…

P.S.

„Gólok, gorlicei áttörtés, Isonzó, szöktetés, kapufa, tizenegyes, halál!” (Módos Péter: Búcsújáték)

„A Dnyeperen túli megszállott terülten megkezdődött a pihenő seregek sportélete. Tegnap kettős mérkőzés volt: Honvéd átvonuló csapatok vegyes – Német átvonuló csapatok vegyes 0:0… Ukrán helyőrség – Német megszálló csapatok 3:2… „ (Nemzeti Sport, 1941)

Kapcsolódó könyvek: Tarján Tamás (szerk.): Tizenegy dressz · L. Pap István (szerk.): Nemzeti Sport 1903–2003