Zavarban vagyok, mert bár minden tiszteletem Szabó Máté országgyűlési biztosé, aki – végső eszközként – az Alkotmánybírósághoz fordult a közterületen való életvitelszerű lakhatást tiltó szabályozás megsemmisítéséért, de nem tudom biztosan, ha fedélnélküliként élnék, örülnék-e annak, hogy valaki elszántan harcol azért, hogy fedél nélkül, az utcán élhessek.
Hasonlóan felemás, bizonytalan érzésekkel olvasom a Fűtött utca-projekt keretében pár napja átadott Feszty Árpád utcai, illetve a befejezéshez közeli másik két hajléktalanszállóról szóló híradásokat. Börtönszálló, mondják a Város Mindenkiért aktivistái. Nem tudom. Lehet. De mégis: fedél. Menedék mintegy háromszáz budapesti hajléktalannak. Csak háromszáznak, miközben sokszor háromszázan alszanak kapualjakban, padokon, vagy csak egyszerűen a fal tövében, jobb esetben hullámpapírból, fóliából, ki tudja, miből összetákolt búvóhelyeken. Senki nem tudja pontosan, mennyien vannak. Egyes becslések szerint legalább háromezren, “hivatalosan” nagyjából ezerötszázan. A többi – a hajléktalanok nagyobbik része – ilyenkor már behúzódik a krízisszállókra, a menhelyekre. Ha befogadják. Ha van megfelelő tüdőszűrő-lelete, friss bőrgyógyászati és háziorvosi igazolása. Ha önellátásra képes. És ha jut hely a számára. Pár éve 7-8 ezer férőhelyről beszéltek, most azt olvasom, hogy “a családos szállókat leszámítva, összesen 4977 férőhely van jelenleg a hajléktalanellátó rendszerben. Ez magában foglalja az éjszakai menedékhelyeket, az átmeneti szállókat, a hajléktalanotthonokat, de még az anyaotthonokat és a gyermekszállókat is.”
Ha csak ezerötszáz, az is rengeteg.
Minden új férőhely egy-egy újabb embernek ad esélyt. Ágyat, meleget, tisztálkodási lehetőséget. Fedelet a feje fölé.
Azért kellene harcolni – ahelyett, hogy szabadságjognak kiáltanánk ki a kitaszítottan, embertelen körülmények között élés, vagy akár az utcán megfagyás választhatóságát -, hogy ne legyenek olyanok, akiknek még ennyi sem jut. Meg azért, hogy a szabályok be nem tartásáért csak akkor járjon büntetés, ha van lehetőség betartani azokat.
(A szociális munkások azt mondják, biztos, hogy vannak olyanok is a fedél nélküliek között, akik a végsőkig ragaszkodnak jelenlegi életmódjukhoz. Azt gondolom, ez csak a töredékük, a végképp kisiklottak, akiket gyógyítani már nem tudunk – de ápolni kötelességünk őket. Akár akaratuk ellenére is.)
Ma ezerötszázan, vagy háromezren, – és további ötezren ugyan nem fedél nélkül, de hajléktalanul. Csak itt, Budapesten. Ki tudja, holnap, vagy, mondjuk, egy év múlva mennyien lesznek? Azok járnak az eszemben, akik ott táncolnak a szakadék fölött, egy vékonyka kötélen. Akik tíz körömmel kapaszkodnak a társadalom peremén, míg csak lelkileg és egészségileg tönkre nem teszi, fel nem őrli őket a kilátástalanság, az éveken óta tartó, örökös küzdelem a fennmaradásért. Értük kellene harcolni. Hogy minél kevesebben váljanak közülük hajléktalanná.
A múlt hét elején jelent meg a Statisztikai Tükörben a legfrissebb helyzetjelentés a lakosság jövedelmi helyzetéről, a 2011. évi Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétel eredményeiből. Az adatok tehát 2010-ből származnak – közben eltelt egy újabb év. (A kiadvány a KSH honlapján elolvasható.) Csak egyetlen megállapítás az elemzésből: a legalsó jövedelmi tizedbe tartozók egy főre jutó évi nettó jövedelme 2010-ben 9 ezer forinttal volt kevesebb, mint az előző évben, ugyanakkor a felső tizedekbe tartozók jövedelmi helyzete látványosan javult, a legmagasabb jövedelmű tizedbe soroltak fejenként 314 ezer forinttal magasabb nettó jövedelemhez jutottak, mint 2009-ben.
Tessék megnézni, és tessék belegondolni: a legalsó tizedbe tartozók évi 400 ezer forintnál kevesebből élnek. És ebben az összegben benne van minden: munkajövedelem, családi pótlék, szociális segély…
Trackback link
http://vilagma.hu/szegenyekgazdagok/zavarban-vagyok/trackback/
10 komment
Bognár László says:
dec 13, 2011
Elfogadhatatlan, hogy emberek éljenek az utcán! És nem azért elfogadhatatlan, mert zavart keltenek, mert zavarják a lakni képes népességet (ami miatt a büntetések által csupán az utcáról történő eltakarításuk a cél), hanem azért, mert a társadalom számára türhetetlen, hogy emberek éljenek-halljanak az utcaköveken!
Márpedig a számok alapján a probléma – finoman szólva – újratermelődik. Sőt fokozódik. De a megoldás aligha Bástya elvtárs kezében van!
Luczifer says:
dec 14, 2011
Ha valaki azt kérdezné, hogy mik a legégetőbb problémáink az elsők között említeném, hogy a társadalmi, gazdasági problémák elosztási kérdésekké való redukálása. Az, hogy a közvélekedés a forrásszerzés egyetlen eszközének az érdekkijárást tekinti. Miközben a piac, a verseny, az üzlet a stb. figyelmen kívül és ennek megfelelően parlagon. A hajléktalanság viszont azon problémák egyike, amit csak elosztással lehet kezelni. Nekik jár az újraelosztás és nem jár a fillérek elirigylése. Kapsz, ha teljesítesz! Nem tud. Őket és nem a versenyt elutasító jómódúakat kell dotálni, ez utóbbiak – ha forrásra van szükségük – kapjanak hitelt. Ha hitelképesek!
Vera says:
dec 14, 2011
Laci, ki a társadalom? Illetve hogyan érvényesíti a véleményét? Ki gondolja, hogy tűrhetetlen, hogy az utcán élnek emberek, és ki mondja, hogy nem azért, mert kevéssé illenek a városmarketingbe?
Luczifer, még az sem teljesen biztos, hogy adott esetben, megfelelő segítség UTÁN, nem tudnak teljesíteni. Volt erről egy nagyon helyes kis video valahol. Ha megtalálom, és kitalálom, hogyan, felrakom a háttéranyagok közé.
Bognár László says:
dec 14, 2011
@Vera A társadalom te vagy meg én vagyok – és jobbik részünk ott tüntetett abban a polgármesteri hivatalban, ahol a gőg, a hajléktalanokat eltakarító szándék az úr!
A társadalom tehát nem azonos a hatalommal.
Jó esetben a hatalom a társadalom érdekeit, szándékát valósítja meg, de pillanatnyilag nem ez a helyzet. Konfliktus van! Konfliktusban állunk a hatalommal, ha úgy tetszik. Mások a kiindulópontjaink és a megoldási elképzeléseink. Mert bennünk van (még?) társadalmi szolidaritás.
Vera says:
dec 14, 2011
@Laci: Világos. Csak az a kérdés, többségben vannak-e azok ma a magyar társadalomban, akik így gondolkodnak. Vagy kisebbségben? Mert ugye a hatalom (optimális esetben) a többség szája íze szerint intézkedik. És csak akkor kifogásolhatunk, ha a többség nem abban a kényelmi pozícióban akarja magát tudni, hogy nem lát az utcán hajléktalanokat. És kifogásolhatunk-e bármit, ha a hatalom ügyesen meggyőzi a többséget, hogy szebbek az utcák tisztán?
KapitányG says:
dec 14, 2011
Vera, de hiszen tényleg szebbek az utcák tisztán!
Az nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogy ki hogyan akarja tisztává tenni és tisztán tartani őket.
Vera says:
dec 14, 2011
Igen. És hogy mit jelent a tiszta szó. Mert történelmileg tud ennek kellemetlen felhangja is lenni.
Bognár László says:
dec 14, 2011
@Vera – Ha a hatalom a többség szája íze szerint cselekszik, akkor pórul járunk. (Akkor például – egy éretlen társadalomban – egyáltalán nem lenne adó.) A hatalomnak a többség érdekei szerint kell(ene) cselekednie.
Hajléktalanság ügyben ez azt jelenti, hogy nem lehet társadalmi érdek a szegények társadalomkívüliségének rögzülése, intézményesülése. Nem lehet érdekünk a társadalmi szolidaritás szétverése, az embertelenség elfogadtatása. Nem lehet érdekünk emberi lényegünk elveszítése.
Vagyis a hajléktalanság az, ami elfogadhatatlan, nem pedig a hajléktalanok utcai jelenléte! És ebből nem engedhetünk! Nem, nem és nem!
Vera says:
dec 14, 2011
Igazad van, Laci. Valóban a többség érdekei szerint, nem a többség szája íze szerint. Rosszul fogalmaztam.